|
|
|
2007-05-07 10:16:08, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Csóri Sándor: Márciusi Charta
2007-05-05.
Csóri Sándor
KÖSZÖNTÕ
Az internetes oldalrendszer célja, hogy röviden, mindenki számára érthetően megjelenítse a magyarság jelenkori állapotát, tényekkel mutassa be a tarthatatlanná vált helyzetet, a változás indokait, a holnapba vezető járható, emberi utat. Erősítse a tudatosságot, közéleti szervizként módszertani segédletekkel is támogasson mindenkit, aki a közösség érdekében tud és kíván tenni, legyen választó vagy képviselettel megbízott.
CSOÓRI SÁNDOR
MÁRCIUSI LEVÉL
Akárhova lépünk, kő csikorog a lábunk alatt. Akárhova nézünk, korhadozik az ég fölöttünk, mint az üresen maradt istállók mennyezete. Meg szeretnénk határozni a helyzetünket, szélben és napsütésben, de nem tudjuk, mert a nyelv elmenekül előlünk. Úgy vagyunk foglyok és tehetetlenek ebben a szerencsétlen, kis hazában, ahogy természetesek szeretnénk lenni benne. Õrület! - mondhatnánk halálos lelki nyugalommal magunknak is, de zavarodottan már önmagunkkal sem tudnánk szóba állni. Ezt szokták egy országban válságnak vagy csődnek nevezni. Csődnek - lábunk fejétől a koponyánk magaslatáig. A kórházi ágyak ilyenkor szoktak parancsszóra útra kelni, menni egyik városból a másikba, a hegyek tetejéről kiszellőztethetetlen házak sűrűjébe, és fejetlen rohangálásukat befejezni a roncstelepen. Az iskolák, a kis posták, a vidéki vasútállomások ajtaját ilyenkor szögezik be kalapácsos lidércek, hogy a peremlakók minél előbb megtudják: semmi szükség sincs rájuk. És egy Gyurcsány Ferenc nevezetű miniszterelnöknek is ilyenkor támad kedve hanyagul rákönyökölni a Művészetek Palotájában magányosan ácsorgó, mikrofonos asztalra és kioktatni a magyarságot arról, hogy mi is történt 1848. március 15-én. Tudomásunk szerint a Márciusi Ifjak nem a bécsi parlament és nem a pozsonyi országgyűlés magasztos termeiben töröltették el a cenzúrát, amely forradalmi tett volt, hanem az utcán. És Petőfi sem a Felsőházban szavalta el, napirendi pont előtti felszólalásaként a Nemzeti dalt. Meg a Tizenkét Pontot sem a képviselők terjesztették elő az uralkodónak. Nem, nem - sem az Uniót Erdéllyel! A miniszterelnök szerint még az is elképzelhető, hogy Március Tizenötödike csak a mi beteges képzeletünk volt! Barátaim! Történészek, írók, tudósok, tanárok, filmesek, filozófusok, egyházi emberek, feltalálók, Bartók és Kodály tanítványai - hova jutottunk? Valaha voltunk valakik és most csak bámuljuk az eseményeket, mint egy nevetséges panoptikum élethű másolatai. Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk föl magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segíthettünk volna népünknek. Sőt mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerező demokrácia minden züllöttségét és képmutatását. Sorsfordító könyvekben kellett volna már megírnunk, hogy a demokrácia épp úgy szabadított föl minket, mint a szovjet hadsereg s ugyanúgy fosztott ki és gyalázott meg mindnyájunkat. 1956 tizenkét napját kivéve, a kétségbeesés lett a mi hagyományunk! Ma bárhol járunk az országban, mindenki panaszkodik, hogy a Politika holtversenyében kell leélnünk az életünket. Az eldöntetlenség sorvasztó léthelyzetében. A döntetlen jelző helyett használjuk inkább a rosszul, sőt a bűnösen döntő helyzetek fogalomkörét. A rendszerváltás pillanatában azt hittük, hogy a szabadság megigazulása és megváltása jön el. De nem az jött el! Az első szabad választáson a vérbírók éppen úgy szavazhattak, mint az agyonlőtt vagy a fölakasztott vértanúk hozzátartozói. Akik 1956. október 25-én, az Országház téren tömeggyilkosságot rendeztek, szabadon járulhattak az urnákhoz. Elmaradt a törvényes, bírósági leszámolás azokkal szemben is, akik zsarolással lelkeket pusztítottak el, s akiknek vér tapadt a kezükhöz. Az ő bőrük megmentésével elvettük megtévedt százezrek megtérésének lehetőségét s ott hagytuk őket meghasonlásukban: és így növelték, s növelik a tegnapi bűnösök szavazótáborát. A diktatúra minden szennye és szörnyűsége így ömlött át zavartalanul a demokráciába, különösképpen felerősödve az utóbbi öt esztendőben. Mindenféle válság és tudathasadás ennek a következménye. A magyar értelmiségiek nagyobbik része ugyanis pontosan tudja, hogy ez az eredendő bűn, ez a válság mára elérte az élet minden területét. Ott csikorog az ország gazdasági teljesítményében, az államháztartás hiányában, az államigazgatás és a közösségi szolgáltatások állapotában, a romló nemzetközi kapcsolatokban, a közösségi és az egyéni züllésekben, a kormány által gerjesztett és megtűrt korrupcióban, az idegrendszert sújtó betegségek egyre növekvő számában. A hatalmat gyakorló kormány már nem is nagyon rejtegeti azt a szándékát, hogy a magyar lakosság becsapásával elért választási győzelmét legönzőbb módon saját anyagi gyarapodására használja föl. Eközben parlamenti többségét kérkedve és kéjjel mozgósítja kiszolgáltatott népe ellen. Az egészségügy, a kórházak barbár szétdúlása a ma emberét az 1919-es proletárdiktatúra gaztetteire emlékezteti. Ha a terror áldozatainak számát összevetjük a mai cinikus, üzleties intézkedések áldozatainak előre látható számával, akkor a proletárdiktatúra szelídebb korszaknak tűnik a mai dúlásokhoz képest. Ennek a pusztításnak a mértékét nemcsak az egészségügy szétverése adja, hanem a mai kormány minden intézkedése, amelynek nyomán romlik a nemzet többségének életminősége. A felemelkedés helyett milliók kerülnek a lecsúszás pályájára és sok ezren pedig, inkább az önpusztítást választják. Mit tudunk hazánk megmentésére kiverítékezni magunkból? Csak olyasmit, ami nekünk van. Bátorságot, konok hajthatatlanságot, félresöpörhetetlen érveket. Ehhez azonban kellene egy a Prágai Chartásokra emlékeztető értelmiségi csapat, amely Németh László gondolatát követi szigorúan: A szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne... A szellem: rendező nyugtalanság, amely nem tud beletörődni az elszórt tények halmazába, mindig az összefüggéseket keresi. Ma Magyarországon a legnyilvánvalóbb igazság az, hogy aki értelmiségi és nem vakítja el a félelem, önző érdek vagy valamiféle téveszme, az magában leszámol ezzel a kormánnyal. Úgy is mondhatnánk, hogy aki értelmiséginek tartja magát, nem azonosulhat ezzel a kormánnyal, hanem megtesz mindent annak érdekében, hogy azok a megtévesztett jóhiszeműek, akik még e kormányban hisznek, hasonló következtetésre juthassanak, hisz valójában, az ő kezükben van a döntés. Ehhez pedig közgazdászok, tudósok, írók, filmesek, filozófusok, jogászok, tanárok, szociográfusok, tisztességes pénzemberek szükségesek, valamint hitben és képzeletben nagyra nőtt emberek. Ne feledjük: 1848 Március Tizenötödike, azért lehetett máig is legnagyobb erőt sugárzó ünnepünk, mert történelmünkben ez volt az első -, de úgy is mondhatnám, hogy az egyetlen olyan esemény, az egyedüli csoda - amelyben népünk elsősorban a szellem embereire hallgatott. A létrehozandó értelmiségi testületnek úgy kellene majd működnie, mint egy morális felsőháznak, amelyben rangot az erkölcs, az értelem, a rokonszenv, a nemzeti érdekek egységes védelme ad. Természetes, hogy a tagjai között épp úgy helyük van a környező országokban, s a világ bármely táján élő magyaroknak, mint az itthoniaknak. A természetvédők mintájára legyenek a politikai élet védelmezői; amikor pedig ez kezelhetetlenné válik számukra, akkor magát a politikai életet kell megreformálniuk. Az alapító csoporthoz csakis az elért eredmények alapján lehet csatlakozni. Minden esetben nyilvánosan. Tagjaink akár havonta is megszólalhatnak tájékoztatva a hazai és külföldi közvéleményt. Azért gondolkodunk ilyen fegyelmezett és újfajta formák szerint, mert azt tapasztaljuk, hogy az újságokban megjelent komoly tiltakozások is másnapra a szemétkosárba kerülnek. Jelmondatunk szerény, de irányt mutató: Egy nemzet boldogsága inkább függ az emberek jellemétől, mint a kormányzás formájától. Csoóri Sándor
CSATLAKOZÓK A MÁRCIUSI LEVÉLHEZ
Albert Gábor Alexa Károly - irodalomkritikus Ács Margit - író Andrásfalvy Bertalan - egyetemi tanár Balás Béla - kaposvári római katolikus püspök Balogh Ferenc - hegedűművész Barlay Ö. Szabolcs - paptanár, művelődéstörténész Balázs Csaba - orvosprofesszor Bába Iván - kisebbségkutató, volt nagykövet Bábel Balázs - Kalocsa-kecskeméti római katolikus érsek Bánkövi Gyula - zeneszerző Bárdi László - Ázsia-kutató Beke Pál - művelődéstörténész Berecz András - népművész Bíró László - Kalocsa-kecskeméti római katolikus segédpüspök Bíró Zoltán - egyetemi tanár Bogár László - közgazdász Bónis Ferenc - zenetudós Czakó Gábor Csaba - író Csath Magdolna - egyetemi tanár Császár Angéla - színművésznő Cseh Tamás - zenész Csete Ildikó - textilművész Csete György - építész Csomós József - tiszáninneni református püspök Csókay András - idegsebész Csóti György Czigány György - költő, szerkesztő Döbrentei Kornél - költő Dudás Károly - író, lapszerkesztő, Szabadka Duray Miklós - az MKP alelnöke, Pozsony Dux László - orvosprofesszor Eperjes Károly - színművész Fasang Árpád - zongoraművész, volt UNESCO nagykövet Fekete Gyula - író Fekete György - belsőépítész Fekete György - orvosprofesszor Ferenczes István - költő, lapszerkesztő, Csíkszereda Für Lajos - egyetemi tanár Fábry Sándor - humorista Finta József - építész Freund Tamás - orvosprofesszor Fricz Tamás - politológus Garay Mária - nyugalmazott Legfelsőbb Bírosági bíró Gazsó Ferenc - társadalomtudós Gábor S. Pál - pszichiáter Gergely István - csíksomlyói római katolikus plébános Granasztói György - történész, volt nagykövet Gyurkovics Tibor - költő Hankiss Ágnes - író, pszichológus Hegyi Sándor - református lelkipásztor, Székelyudvarhely Herczegh Géza - akadémikus Hódi Sándor - pszichológus, Zenta Illyés Mária - művészettörténész Jankovics Marcell - író, filmrendező Járai Zsigmond - közgazdász, a MNB volt elnöke Jókai Anna - író Kalász Márton - költő Karátson Gábor - festőművész, író Karsai Béla - Karsai Művek elnöke Kellermayer Miklós - orvosprofesszor Kisida Elek - orvosprofesszor Kiss-Rigó László - Szeged-csanádi római katolikus püspök Klinghammer István - egyetemi tanár Kodolányi Gyula - költő, lapszerkesztő Kopp Mária - orvosprofesszor Kovács István - költő, polonista Kubinyi Anna - textilművész Kukán Ferenc - főorvos Kun Miklós - egyetemi tanár Lányi András - filozófus Lászlóffy Aladár - költő, Kolozsvár Lentner Csaba - közgazdász Lovas István - fizikus Martonyi János - egyetemi tanár Maróth Miklós - egyetemi tanár Mádl Ferenc - akadémikus, volt köztársasági elnök Márfi Gyula - veszprémi római katolikus püspök Mellár Tamás - közgazdász Melocco Miklós - szobrászművész Mezei Katalin - költő, könyvkiadó Morvai Krisztina - büntetőjogász Náray-Szabó Gábor - egyetemi professzor Ódor László - iskolaigazgató, volt nagykövet Orosz János - festőművész Oláh János - költő, lapszerkesztő Papp Lajos - orvosprofesszor Pápai Lajos - győri római katolikus püspök Pitti Katalin - operaénekesnő Pozsgay Imre - egyetemi tanár Réthelyi Miklós - orvosprofesszor Sára Sándor - filmrendező Schöpflin György - egyetemi tanár, EU-parlamenti képviselő Schubert Éva - színművésznő Schulek Ágoston - egyetemi tanár Skrabski Árpád - szociológus, főiskolai tanár Sótonyi Péter - orvosprofesszor Spányi Antal - székesfehérvári római katolikus püspök Stumpf István - egyetemi docens, a Századvég Alapítvány elnöke Sylevester Lajos - lapszerkesztő, Sepsiszentgyörgy Szabó István - dunamelléki református püspök Szász Károly - közgazdász Szász Jenő - polgármester, Székelyudvarhely Szekeres Ferenc - a Madrigálkórus alapító karnagya Szerdahelyi Csongor - újságíró Széles Gábor - a GYOSZ elnöke Szokolay Sándor - zeneszerző Szőcs Géza - költő Szűrős Mátyás - diplomata, volt köztársasági elnök Takács Klára - operaénekesnő Tóth Erzsébet - költő Tóth Gábor Sándor - fogszakorvos Tornai József - költő Töröcskei István - vezérigazgató Tőkéczki László - történész Tőkés László - királyhágómeléki református püspök Tringer László - orvosprofesszor Vásárhelyi Gábor -rendszerfejlesztő mérnök, a Bartók-jogok gondozója Veres András - szombathelyi római katolikus püspök Vida Gábor egyetemi tanár Vukovics Gabriella - jogász, demográfus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: királyhágómeléki, irodalomkritikus, sepsiszentgyörgy, meghasonlásukban, legnyilvánvalóbb, felszólalásaként, székelyudvarhely, teljesítményében, kezelhetetlenné, orvosprofesszor, összefüggéseket, megszólalhatnak, megreformálniuk, székesfehérvári, kiszolgáltatott, történelmünkben, kisebbségkutató, következtetésre, holtversenyében, társadalomtudós, szobrászművész, természetvédők, államigazgatás, államháztartás, szociográfusok, szolgáltatások, kapcsolatokban, szavazótáborát, értelmiséginek, magyarországon, léthelyzetében, rohangálásukat, rendszerváltás, eldöntetlenség, vasútállomások, tarthatatlanná, internetes oldalrendszer, magyarság jelenkori, tarthatatlanná vált, változás indokait, holnapba vezető, közösség érdekében, lábunk alatt, üresen maradt, nyelv elmenekül, országban válságnak, koponyánk magaslatáig, kórházi ágyak, hegyek tetejéről, vidéki vasútállomások, peremlakók minél, magyarságot arról, Csoóri Sándor, Márciusi Charta, Csóri Sándor, CSOÓRI SÁNDOR, MÁRCIUSI LEVÉL, Gyurcsány Ferenc, Művészetek Palotájában, Márciusi Ifjak, Tizenkét Pontot, Uniót Erdéllyel, Március Tizenötödike, Prágai Chartásokra, Németh László, CSATLAKOZÓK MÁRCIUSI LEVÉLHEZ, Albert Gábor Alexa Károly, Andrásfalvy Bertalan, Balás Béla, Balogh Ferenc, Barlay, Balázs Csaba, Bába Iván, Bábel Balázs, Bánkövi Gyula, Bárdi László, Ázsia-kutató Beke Pál, Berecz András, Bíró László, Bíró Zoltán, Bogár László, Bónis Ferenc, Czakó Gábor Csaba, Csath Magdolna, Császár Angéla, Cseh Tamás, Csete Ildikó, Csete György, Csomós József, Csókay András, Csóti György Czigány György, Döbrentei Kornél, Dudás Károly, Szabadka Duray Miklós, Pozsony Dux László, Eperjes Károly, Fasang Árpád, Fekete Gyula, Fekete György, Ferenczes István, Csíkszereda Für Lajos, Fábry Sándor, Finta József, Freund Tamás, Fricz Tamás, Garay Mária, Legfelsőbb Bírosági, Gazsó Ferenc, Gábor, Gergely István, Granasztói György, Gyurkovics Tibor, Hankiss Ágnes, Hegyi Sándor, Székelyudvarhely Herczegh Géza, Hódi Sándor, Zenta Illyés Mária, Jankovics Marcell, Járai Zsigmond, Jókai Anna, Kalász Márton, Karátson Gábor, Karsai Béla, Karsai Művek, Kellermayer Miklós, Kisida Elek, Kiss-Rigó László, Klinghammer István, Kodolányi Gyula, Kopp Mária, Kovács István, Kubinyi Anna, Kukán Ferenc, Lányi András, Lászlóffy Aladár, Kolozsvár Lentner Csaba, Lovas István, Martonyi János, Maróth Miklós, Mádl Ferenc, Márfi Gyula, Mellár Tamás, Melocco Miklós, Mezei Katalin, Morvai Krisztina, Náray-Szabó Gábor, Ódor László, Orosz János, Oláh János, Papp Lajos, Pápai Lajos, Pitti Katalin, Pozsgay Imre, Réthelyi Miklós, Sára Sándor, Schöpflin György, Schubert Éva, Schulek Ágoston, Skrabski Árpád, Sótonyi Péter, Spányi Antal, Stumpf István, Századvég Alapítvány, Sylevester Lajos, Sepsiszentgyörgy Szabó István, Szász Károly, Szász Jenő, Székelyudvarhely Szekeres Ferenc, Szerdahelyi Csongor, Széles Gábor, Szokolay Sándor, Szőcs Géza, Szűrős Mátyás, Takács Klára, Tóth Erzsébet, Tóth Gábor Sándor, Tornai József, Töröcskei István, Tőkéczki László, Tőkés László, Tringer László, Vásárhelyi Gábor, Veres András, Vida Gábor, Vukovics Gabriella,
|
|
|
|
|
|
| internetes oldalrendszer, magyarság jelenkori, tarthatatlanná vált, változás indokait, holnapba vezető, közösség érdekében, lábunk alatt, üresen maradt, nyelv elmenekül, országban válságnak, koponyánk magaslatáig, kórházi ágyak, hegyek tetejéről, vidéki vasútállomások, peremlakók minél, magyarságot arról, bécsi parlament, pozsonyi országgyűlés, képviselők terjesztették, miniszterelnök szerint, nevetséges panoptikum, diktatúrában gyökerező, szovjet hadsereg, kétségbeesés lett, eldöntetlenség sorvasztó, döntetlen jelző, bűnösen döntő, rendszerváltás pillanatában, szabadság megigazulása, első szabad, vérbírók éppen, agyonlőtt vagy, fölakasztott vértanúk, tegnapi bűnösök, diktatúra minden, magyar értelmiségiek, válság mára, élet minden, ország gazdasági, államháztartás hiányában, közösségi szolgáltatások, romló nemzetközi, egyéni züllésekben, kormány által, idegrendszert sújtó, hatalmat gyakorló, magyar lakosság, kórházak barbár, 1919-es proletárdiktatúra, terror áldozatainak, proletárdiktatúra szelídebb, mértékét nemcsak, egészségügy szétverése, nemzet többségének, felemelkedés helyett, lecsúszás pályájára, önpusztítást választják, szellem embere, szellemiség örök, elszórt tények, összefüggéseket keresi, legnyilvánvalóbb igazság, magában leszámol, megtévesztett jóhiszeműek, egyetlen olyan, egyedüli csoda, szellem embereire, létrehozandó értelmiségi, morális felsőháznak, nemzeti érdekek, tagjai között, környező országokban, világ bármely, természetvédők mintájára, politikai élet, politikai életet, alapító csoporthoz, elért eredmények, újságokban megjelent, szemétkosárba kerülnek, nemzet boldogsága, emberek jellemétől, kormányzás formájától, királyhágómeléki, irodalomkritikus, sepsiszentgyörgy, meghasonlásukban, legnyilvánvalóbb, felszólalásaként, székelyudvarhely, teljesítményében, kezelhetetlenné, orvosprofesszor, összefüggéseket, megszólalhatnak, megreformálniuk, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1196
- e Hét: 6704
- e Hónap: 15308
- e Év: 51249
|
|
|
Offline
